Beszélgetés W. Nagy Péterrel, a tábor vezetőjével, a Kós Károly Művészeti Iskola tanárával
Mióta dolgozol Isaszegen, a Kós Károly Művészeti Iskolában, hogyan kerültél ide?
Kecskeméten a Tanítóképző Főiskolán végeztem. Rajz szakkollégiumra jártam, merthogy a képző- és az iparművészet érdekelt elsősorban. A főiskola után egy évig a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Csenyétén, egy 300 lelkes kis zsákfalucskában tanítottam roma gyerekeket. Majd Kecskeméttől 10 km-re egy kis tanyasi iskolában tanítottam. Azért választottam ezt az iskolát, mert úgy éreztem, több szabadságot ad a tanárnak, mint egy nagy „gyermekgyár”. Másrészt valamiért vonzanak a hátrányos helyzetű emberek. Aztán Budapestre költöztem. Egy barátom hívására a Menhely Alapítványnál helyezkedtem el. 1999-ben Gödöllőre költöztem, itt a helyi Családsegítőben hajléktalanokkal foglalkoztam. 2002-ben jöttem Nagy Júlia igazgatónő hívására a művészeti iskolába.
A hajléktalanokkal való foglalkozás csak kitérő az életedben?
Igen, egy rövidke pályaelhagyás volt! Eléggé lélekölő reggeltől estig hajléktalanokkal, reménytelen alkoholisták problémáival foglalkozni. Választott szakmám sem ez, és kreativitás-igényemet sem élhettem ki.
Szóval tanárnak is, művésznek is érzed magad?
Azt nem tudom, hogy művész vagyok-e! Örülök, ha te annak tartasz! Alapvetően kreatív embernek érzem magam. Ezt a kreativitást az iskola kiállításainak rendezésében, meghívók készítésében, kivitelezésében élem ki. A főiskola előtt, Debrecenben a Tanítóképző Főiskolán volt egy kiállításom Viktor Vasarely képeihez hasonló op-artos alkotásaimból. E jeles festőművésztől ered egyébként „W” nagyságom. Ami olvasható Wén Agy-nak is. Aztán a főiskolán tagja lettem az Artotal alternatív színházi társulatnak. Én készítettem a társulat maszkjait az általam igen kedvelt papírmasé technikával. Mi terveztük a jelmezeinket, a mozgó díszleteket. Az egyik darabban zenészként, a másikban színészként szerepeltem. A kecskeméti Deszka színpad előadásainak zenéit akkori zenésztársaimmal mi alkottuk. Színházi tapasztalatomat Csenyétén is kamatoztattam, ahol is a kollégákkal a gyermekek és az egész falu számára egy mesejátékot dolgoztunk fel. Komoly díszleteket készítettünk, használtunk mozgó óriásbábokat, zenéltünk… Hollandiában egy tanulmányút keretében is bemutattuk Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona történetét. 1994-ben tagja lettem a ZamatŐrök nevű, gyermekeknek játszó zenekarnak. Nagyon szeretem az ütős hangszereket. 2003-tól a Túlpart együttesben is zenélek. A „hajléktalanos időszak” alatt elvégeztem Budapesten a Népi játék és Kismesterség Oktató Képző Iskola bőrtárgykészítő szakát. 2000-ben három munkámat elfogadták „Az Ezredforduló Kézműves Remekei” pályázaton. Mindhármat kiállították az Iparművészeti Múzeumban és a Vigadó Galériában.
Gratulálok! Mi volt ez a három bőrtárgy?
Tulajdonképpen az első az egy tárgy együttes, amely egy bőgővonótokból, egy szironyozott bőrövből és egy övtáskából állt. A második egy domborított könyvborító, a harmadik pedig egy rátétes bőrmellény. Felmerült, hogy iparszerűen űzöm ezt a mesterséget, de sajnos nem volt más műhelyem, mint a lakás. Itt azonban három gyermek társaságában már igen körülményessé vált a munkálkodás.
Aztán Isaszegre kerültél, és visszatérhettél a tanításhoz. Mennyiben más általános iskolában illetve művészeti iskolában rajzot és festészetet tanítani?
A művészeti iskolákban a növendékek heti négy (2x1.5) órát foglalkoznak képző- illetve iparművészeti alkotómunkával. Kisebb a csoportlétszám (15 körüli). Több figyelem jut egy növendékre, hosszabb alkotófolyamatra is van lehetőség. Nagyobb teret tudok biztosítani arra, hogy a gyermekek egyéni szabadságukat, ötleteiket egy-egy alkotás kapcsán megvalósíthassák. Számít az is, hogy ezt az iskolatípust a gyermekek választják, tehát nem kötelező. A műhelymunka a közös érdeklődés miatt sokkal intenzívebb tud lenni. Egymást is inspirálják a gyermekek.
Hogyan fogalmaznád meg röviden festészettanári ars poétikádat?
Szeretnék a ma túlzottan uralkodóvá vált számítógépes, tv-rajzfilmes képi világhoz képest egy természetesebb, az egyetemes és magyar népművészeti, festészeti hagyományainkhoz illeszkedő formakincset és szemléletmódot sugallni. A torz alakok, a rendellenes külsők, a manöken típusok helyett, az anatómiai megközelítést hangsúlyozom. A természet végtelen változatosságának, forma- és színgazdagságának felismerését és azt, hogy az emberhez képest a természet, a környezet nagyhatalom, hogy részei vagyunk egy nagyobb egésznek, és e tényt nem szerencsés figyelmen kívül hagyni.
Aki ismer Téged, Péter, tudja, hogy szinte minden ruhád zöld. A már negyedik alkalommal megrendezendő táborod is zöld, Zöldbéka. Összefügg ez a zöld-ség természetszereteteddel?
Érdekes, de a Zöldbéka nevet nem én találtam ki. Először azt gondoltam, legyen a neve „Színesecset”, de főnököm, Nagy Júlia azt javasolta, legyen valami személyesebb. Ismerte a békák iránt érzett imádatomat. A békák, minden ellenkező híresztelés ellenére, szépek. Már gyermekkoromban buzgón fogdostam és tanulmányoztam őket a debreceni nagyerdőben. Hallottam egy kis történetet is róluk: állítólag egy béka próbálta megvigasztalni a kereszt alatt sírbókoló szűz Máriát, cserébe szűz Mária megáldotta a békákat. Azóta a békák, ha elpusztulnak, nem rothadnak el, „csak” kiszáradnak. A zöld szín a kedvencem. Az örök fiatalságot és az éretlenséget szimbolizálja.
Milyen ez a Zöldbéka Rajztábor?
A tábor otthon alvós. A gyermekek 9-től 16 óráig vesznek részt képzőművészeti foglalkozásokon a Klapka György Általános Iskolában. Az eddigi táboraink 5 naposak voltak, az idén 10 naposra tervezzük. Több lesz a kirándulás, utazás. Bérelt busszal elutazunk Zebegénybe. Itt megnézzük a névadónk, Kós Károly által tervezett templomot, megnézzük a Dunakanyar páratlan szépségét, ellátogatunk a Szőnyi István Emlékházba. Egy másik alkalommal témagyűjtés céljából elmegyünk a budapesti Állatkertbe is, ahol szintén láthatók Kós Károly munkái. Minden tábornak van egy kiemelt technikája. Idén textilfestési eljárásokkal kísérletezünk. Eddigi táborainkban volt már nemezelés, agyagozás, papírdúc-, krumplinyomat-, monotípia-technika. A batikolás különböző változatait próbáljuk majd ki: a csomózásos technikát – itt gyönyörű, némileg véletlenszerű napmintázatokat kapunk, a japán sibori technikát – ez esetben tervezzük és hímezzük a mintát, és a viaszolt batiktechnikát. A legutolsó jellegzetessége, hogy a vászonra fölvitt folyékony viasz száradás után berepedezik, és repedésekbe bejutó textil festék márványszerű rajzolatot ad. Lesz még szitázás is, amely egy sokszorosító eljárás. Manapság a mintás pólók nagy része ezzel a technikával készül. Mindenki saját formáit nyomhatja textil tárgyakra.
Hogyan és meddig lehet jelentkezni ebbe a táborba?
A tábor augusztus 6-tól 15-ig tart. Kifüggesztettem ismertetőket és mellékeltem jelentkezési lapokat is az általános iskolákban és a művelődési otthonban. A részvételi díj 12 ezer forint, amely tartalmazza az étkezést, az anyag- és útiköltséget. A befizetés és a jelentkezési lapok leadásának helye a Kós Károly Művészeti Iskola irodája, amely a Klapka György Általános Iskola földszintjén található. A jelentkezési határidő: június 8. Szeretettel várunk minden érdeklődőt. Tájékozódni napközben a 0628-496-872-es telefonszámon lehet.
Köszönöm a beszélgetést, további jó munkát kívánok!
Fodor Miklós